48. Fejezet
Amalikiás a lámánitákat a nefiták ellen uszítja – Moróni felkészíti népét a keresztények ügyének megvédésére – Isten hatalmas embere ő, aki örül a függetlenségnek és a szabadságnak. Mintegy Kr.e. 72.
1 És most lőn, hogy amint Amalikiás megszerezte magának a királyságot, elkezdte Nefi népe ellen lelkesíteni a lámániták szívét; igen, embereket jelölt ki arra, hogy tornyaikból a nefiták ellen beszéljenek a lámánitáknak.
2 És így lelkesítette szívüket a nefiták ellen, olyannyira, hogy a bírák uralmának tizenkilencedik évének vége felé, mivel eddig véghezvitte a terveit, igen, mivel királlyá tették meg a lámániták felett, szeretett volna az egész országban uralkodni, igen, és minden olyan nép felett, mely az országban volt, a nefiták felett éppen úgy, mint a lámániták felett.
3 Véghezvitte tehát a tervét, mert megkeményítette a lámániták szívét, és elvakította az elméjüket, és haragra serkentette őket, olyannyira, hogy népes sereget gyűjtött össze, hogy harcba menjen a nefiták ellen.
4 Mert emberei számának nagysága miatt eltökélte magában, hogy legyőzi a nefitákat és rabságba hajtja őket.
5 És így főkapitányokat nevezett ki a zorámiták közül, mivel ők ismerték legjobban a nefiták erejét, és a menedékhelyeiket, és városaik leggyengébb részeit; őket nevezte ki tehát főkapitányoknak a seregei fölé.
6 És lőn, hogy felszedték a táborukat, és Zarahemla földje felé indultak a vadonban.
7 Most lőn, hogy míg Amalikiás ilyen módon ármánykodással és megtévesztéssel hatalomhoz jutott, addig Moróni viszont arra készítette fel a nép elméjét, hogy legyenek hűségesek az Úrhoz, Istenükhöz.
8 Igen, megerősítette a nefiták seregeit, kis erődöket, vagyis menedékhelyeket emeltetett; körbe földsáncokat hányva, hogy körülzárja a seregeit, és kőfalakat is építtetett, hogy körülvegye őket, körbe a városaik és földjeik határán; igen, az egész ország körül.
9 És a leggyengébb erődítményeikbe nagyobb számú embert helyezett; és így erősítette meg és tette erősebbé a nefiták által birtokolt földet.
10 És így készült fel szabadságuk, és földjeik, és asszonyaik, és gyermekeik és a béke fenntartására, hogy az Úrnak, Istenüknek élhessenek és fenntarthassák azt, amit ellenségeik a keresztények ügyének neveztek.
11 És Moróni erős és hatalmas ember volt; tökéletes felfogással bíró ember. Igen, olyan ember, aki nem gyönyörködött a vérontásban; olyan ember, akinek lelke hazája függetlenségében és szabadságában, valamint testvéreinek a fogságtól és a rabságtól való mentességében lelte örömét.
12 Igen, olyan ember, akinek szíve hálától duzzadt Istene iránt, azért a sok kiváltságért és áldásért, amivel népét elhalmozta; olyan ember, aki népe jólétéért és biztonságáért rendkívül sokat fáradozott.
13 Igen, olyan ember volt, aki szilárd volt a Krisztusba vetett hitben, és esküvel fogadta, hogy még saját vére árán is megvédi népét, jogait és országát, és vallását.
14 Most, a nefitákat arra tanították, hogy védjék meg magukat az ellenségeik ellen, még vérontással is, ha arra van szükség; igen, és arra is tanították őket, hogy sohase támadjanak, igen, soha senkire kardot ne emeljenek, hacsak nem ellenségre azért, hogy megóvják az életüket.
15 És hittek benne, hogy ezt téve Isten meg fogja adni nekik, hogy boldoguljanak azon a földön, vagyis más szavakkal, hogy ha hűek Isten parancsolatainak a megtartásában, akkor ő meg fogja adni nekik, hogy boldoguljanak azon a földön; igen, figyelmeztetni fogja őket arra, hogy meneküljenek, vagy arra, hogy készüljenek háborúra, aszerint, hogy milyen veszélyben vannak;
16 És abban is, hogy Isten tudatni fogja velük, hova menjenek, hogy megvédjék magukat az ellenségeikkel szemben, és ezáltal az Úr meg fogja szabadítani őket; és ebben hitt Moróni, és szíve örvendezett ebben; nem a vér ontásában, hanem a jó cselekvésében, népe megóvásában, igen, Isten parancsolatainak a betartásában, igen, és a gonoszságnak történő ellenállásban.
17 Igen, bizony, bizony mondom nektek, hogy ha minden ember olyan lett volna, és olyan volna, és mindig is olyan lenne, mint Moróni, akkor íme, örökre megrázkódna a pokol hatalma; igen, az ördögnek soha többé nem lenne hatalma az emberek gyermekeinek szíve felett.
18 Íme, olyan ember volt ő, mint Móziás fia, Ammon, és mint Móziás többi fiai, igen, és mint Alma és az ő fiai, mert ők mind Isten emberei voltak.
19 Most íme, Hélamán és testvérei sem tettek kisebb szolgálatot a népnek, mint Moróni; mert Isten szavát prédikálták, és minden olyan embert megkereszteltek a bűnbánatra, aki hajlandó volt hallgatni a szavaikra.
20 És így indultak el, és szavaik miatt megalázkodtak az emberek, olyannyira, hogy nagyon kegyeltek voltak az Úr előtt, és így mentesek voltak az egymás közötti háborúktól és viszálykodásoktól, igen, méghozzá négy éven át.
21 De amint mondtam, a tizenkilencedik év vége felé, igen, az egymás közötti békesség ellenére, vonakodva rákényszerültek, hogy hadakozzanak testvéreikkel, a lámánitákkal.
22 Igen, egyszóval sok éven át nem szűntek háborúik a lámánitákkal, annak ellenére, hogy nagyon vonakodtak ettől.
23 Most, sajnáltak fegyvert fogni a lámániták ellen, mert nem gyönyörködtek a vérontásban; igen, és ez még nem minden – sajnáltak volna eszközei lenni oly sok testvérüknek erről a világról az örökkévaló világba történő átküldésének úgy, hogy nincsenek felkészülve az Istenükkel való találkozásra.
24 Mindazonáltal nem engedhették meg életük kioltását, hogy asszonyaikat és gyermekeiket lemészárolja azok barbár kegyetlensége, akik egykor testvéreik voltak, igen, és elszakadtak az egyházuktól, és otthagyták őket, és elmentek, hogy elpusztítsák őket úgy, hogy a lámánitákhoz szegődnek.
25 Igen, mindaddig nem tudták volna elviselni, hogy nefita vér felett örvendjenek testvéreik, míg volt valaki is, aki betartja Isten parancsolatait, mert az volt az Úr ígérete, hogy ha betartják a parancsolatait, akkor boldogulni fognak azon a földön.