1 Fiam, hallgasd meg a szavaimat, mert azt mondom neked, amit már Hélamánnak is mondtam, hogy amennyiben betartod Isten parancsolatait, boldogulni fogsz ezen a földön; és amennyiben nem tartod be Isten parancsolatait, kivágatsz a színe elől.

2 És most fiam, bízom benne, hogy nagy örömöm lesz benned, Isten iránti állhatatosságod és hűséged miatt; mert ahogyan már fiatalon elkezdtél az Úrra, Istenedre tekinteni, éppen úgy, azt remélem, hogy továbbra is be fogod tartani a parancsolatait; mert áldott az, aki mindvégig kitart.

3 Azt mondom neked, fiam, hogy már eddig is nagy örömöm volt benned, hűséged, és szorgalmad, és türelmed és hosszútűrésed miatt a zorámiták népe között.

4 Mert tudom, hogy megkötöztek; igen, és azt is tudom, hogy az ige miatt megköveztek; és te mindezen dolgokat türelemmel viselted, mert veled volt az Úr; és most tudod, hogy az Úr igenis kiszabadított téged.

5 És most, Siblon fiam, szeretném, ha emlékeznél rá, hogy amennyiben Istenbe helyezed a bizalmadat, ki fogsz szabadulni a próbatételeidből és a gondjaidból és a megpróbáltatásaidból, és felemeltetsz az utolsó napon.

6 Most fiam, nem akarom, hogy azt gondold, hogy én ezt magamtól tudom, hanem Isten bennem lévő Lelke az, ami tudatja velem ezeket a dolgokat; mert ha nem születtem volna Istentől, akkor nem ismertem volna meg ezeket a dolgokat.

7 De íme, az Úr nagy irgalmában elküldte angyalát, hogy kijelentse nekem, hogy hagyjam abba a pusztítás munkáját a népe között; igen, és én szemtől szembe láttam egy angyalt, és ő beszélt velem, és mennydörgéshez hasonló volt a hangja, és az megrázta az egész földet.

8 És lőn, hogy én három nap és három éjjel a legkeserűbb fájdalomban és lelki kínokban voltam; és amíg nem fohászkodtam az Úr Jézus Krisztushoz irgalomért, addig nem kaptam bocsánatot a bűneimre. De íme, hozzá fohászkodtam, és békét találtam a lelkemnek.

9 És most, fiam, azért mondtam el ezt neked, hogy bölcsességet tanulj, hogy megtanuld tőlem, hogy nincs más út vagy mód, mely által meg lehet szabadítani az embert, csakis Krisztusban és őáltala. Íme, ő a világ élete és világossága. Íme, ő az igazság és az igazlelkűség szava.

10 És most szeretném, ha úgy folytatnád a tanítást, ahogyan elkezdted tanítani az igét; és szeretném, ha minden dologban szorgalmas és mértékletes lennél.

11 Figyelj, hogy ne emelkedj fel kevélységre; igen, figyelj, hogy ne kérkedj sem a saját bölcsességeddel, sem a nagy erőddel.

12 Légy merész, de ne légy erőszakos; és arra is figyelj, hogy minden szenvedélyedet megzabolázd, hogy szeretet tölthessen el; figyelj, hogy óvakodj a semmittevéstől.

13 Ne úgy imádkozz, ahogyan azt a zorámiták teszik; mert láttad, hogy ők úgy imádkoznak, hogy az emberek hallják őket, és hogy dicsérjék őket a bölcsességükért.

14 Ne azt mondd: Ó Isten, köszönöm neked, hogy mi jobbak vagyunk, mint testvéreink; hanem inkább azt mondd: Ó Uram, bocsásd meg az én méltatlanságomat, és irgalommal emlékezz testvéreimre – igen, mindig ismerd el méltatlanságodat Isten előtt.

15 És áldja meg az Úr a lelkedet, és fogadjon be téged az utolsó napon az ő királyságába, hogy békében ülj le. Most menj, fiam, és tanítsd az igét ennek a népnek. Légy megfontolt! Isten veled, fiam!