1 És lőn, hogy elmentek, és Isten szavát kezdték prédikálni a népnek, bemenve zsinagógáikba, és a házaikba; igen, és még az utcákon is prédikálták az igét.

2 És lőn, hogy sok fáradozás után kezdtek eredménnyel járni a szegény néposztály körében; mert íme, őket öltözékük durva szövése miatt kiűzték a zsinagógákból –

3 Nem engedték tehát meg nekik, hogy bemenjenek a zsinagógáikba, Istennek hódolni, mivel szennyeseknek tartották őket; így hát szegények voltak; igen, annyira becsülték őket testvéreik, mint a salakot; így hát szegények voltak a világi dolgok tekintetében; és így szívükben is szegények voltak.

4 Most, amint Alma Onida hegyén tanított és beszélt a néphez, nagy sokaság jött oda hozzá, azok közül, akikről most beszéltünk, akik szegények voltak a szívükben, mivel szegények voltak a világi dolgok tekintetében.

5 És odajöttek Almához; és aki a legelső volt közöttük, az így szólt hozzá: Íme, mit tegyenek ezek a testvéreim, mert minden ember megveti őket a szegénységük miatt. Igen, különösképpen a papjaink; mert kitaszítottak minket a zsinagógáinkból, melyekkel szorgalmasan fáradoztunk, hogy saját kezűleg felépítsük őket. És ők kitaszítottak minket rendkívüli szegénységünk miatt; és nincs hova mennünk Istenünknek hódolni; és íme, mit tegyünk?

6 És most, amikor Alma ezt meghallotta, megfordult, arccal közvetlenül feléje, és nagy örömmel tekintett rá; mert látta, hogy megpróbáltatásaik igazán alázatossá tették őket, és készek az ige meghallgatására.

7 Ezért azután a másik csoporthoz már nem is szólott többet, hanem kinyújtotta a kezét, és azokhoz kiáltott, akiket látott, akik igazán töredelmesek voltak, és így szólt hozzájuk:

8 Látom, hogy alázatos szívűek vagytok; és ha így van, akkor áldottak vagytok.

9 Íme, testvéretek azt kérdezte: Mit tegyünk? – Mert kitaszítottak minket zsinagógáinkból, és így nem hódolhatunk Istenünknek.

10 Íme, azt kérdezem tőletek, úgy gondoljátok, hogy csak a zsinagógáitokban hódolhattok Istennek?

11 És mi több, azt kérdezem, úgy gondoljátok, hogy Istennek egy héten csak egyszer hódolhattok?

12 Azt mondom nektek, jó az, hogy kiűztek benneteket a zsinagógáitokból, hogy alázatosak lehessetek, és hogy bölcsességet tanulhassatok; mert szükséges, hogy bölcsességet tanuljatok; mivel kiűzésetek és testvéreitek rendkívüli szegénységetek miatti megvetése folytán van az, hogy alázatos szívűekké lettetek; mert szükségszerűen jutottatok el oda, hogy alázatosak legyetek.

13 És most, mivel alázatosságra kényszerültetek, áldottak vagytok; mert az ember néha, ha alázatosságra kényszerül, bűnbánatra törekszik; és most aki bűnbánatot tart, az biztosan irgalmat talál; és aki irgalmat talál és mindvégig kitart, az megszabadul.

14 És most, amint azt megmondtam nektek, mivel alázatosságra kényszerültetek, áldottak lettetek, nem gondoljátok-e, hogy még áldottabbak azok, akik az ige miatt igazán megalázkodnak?

15 Igen, aki igazán megalázkodik és megbánja bűneit és mindvégig kitart, az áldott lesz – igen, sokkal áldottabb, mint azok, akik rendkívüli szegénységük miatt kényszerülnek alázatosságra.

16 Áldottak tehát azok, akik megalázkodnak anélkül, hogy alázatosságra kényszerülnének; vagyis inkább, más szavakkal, áldott az, aki hisz Isten szavában, és szíve konoksága nélkül megkeresztelkedik, igen, anélkül, hogy megismertették volna vele az igét, vagy hogy rákényszerült volna annak megismerésére még azelőtt, hogy hinne.

17 Igen, sokan vannak, akik ezt mondják: Ha mutatsz nekünk egy jelt a mennyből, akkor bizonyossággal fogunk tudni, és akkor hinni fogunk.

18 Most azt kérdezem, hogy hit ez? Íme, azt mondom nektek, hogy nem; mert ha az ember már tud valamit, akkor nincs oka arra, hogy higgye, mert tudja.

19 És most, mennyivel átkozottabb az, aki ismeri Isten akaratát, és nem cselekszi, mint az, aki csak hisz, vagy csak oka van rá, hogy higgyen, és vétekbe esik.

20 Most, ezen dolgot ítéljétek meg ti. Íme, azt mondom nektek, hogy az egyik oldalon éppen úgy van ez, mint a másikon; és minden ember a cselekedetei szerint kerül abba.

21 És most, amint azt a hitet illetően mondtam – a hit nem a dolgok tökéletes ismerete; tehát ha hitetek van, akkor olyan dolgokat reméltek, melyek nem láthatók, de igazak.

22 És most íme, azt mondom nektek, és szeretném, ha emlékeznétek arra, hogy Isten mindazokhoz irgalmas, akik hisznek az ő nevében; legelőször is azt kívánja tehát, hogy higgyetek, igen, méghozzá az ő igéjében.

23 És most, igéjéből angyalok által ad az embereknek, igen, nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is. Most ez még nem minden; a kisgyermekeknek is adatnak sokszor olyan szavak, melyek megszégyenítik a bölcseket és a tanultakat.

24 És most, szeretett testvéreim, miután meg szerettétek volna tudni tőlem, hogy mit tegyetek, mert sanyargattak és kiűztek benneteket – most én nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy meg akarlak ítélni benneteket, hacsak nem az alapján, ami igaz –

25 Mert nem gondolom azt, hogy mindannyiotokat rákényszerítettek arra, hogy megalázkodjon; mert bizony úgy hiszem, vannak néhányan közületek, akik bármilyen körülmények között megalázkodnának.

26 Most, amint azt a hitről mondtam – hogy az nem egy tökéletes tudás – éppen úgy van ez a szavaimmal is. Először nem tudhatjátok tökéletesen azok bizonyosságát, és éppen így, a hit sem tökéletes tudás.

27 De íme, ha felébrednétek és felserkentenétek a képességeiteket, olyannyira, hogy kísérletet tennétek a szavaimmal, és egy cseppnyi hitet gyakorolnátok, igen, még ha nem is vagytok képesek annál többre, mint hogy vágyjatok arra, hogy higgyetek, engedjétek, hogy ez a vágy mindaddig dolgozzon bennetek, míg oly módon nem hisztek, hogy helyet tudtok adni szavaim egy részének.

28 Most egy maghoz fogjuk hasonlítani az igét. Most, ha helyet adtok, hogy a magot el lehessen ültetni a szívetekben, íme, ha az igaz mag, vagyis ha jó mag, és ha hitetlenségetek által ki nem vetitek, és ezáltal ellen nem álltok az Úr Lelkének, íme, az duzzadni kezd majd a kebletekben; és amikor érzitek ezeket a duzzadó mozgásokat, akkor kezditek majd azt mondani magatokban: Szükségképpen úgy kell lennie, hogy jó mag ez, vagyis hogy jó az ige, mert gyarapítani kezdi a lelkemet; igen, kezdi megvilágosítani az értelmemet, igen, kezd élvezetes lenni számomra.

29 Most íme, nem fogja-e ez gyarapítani a hiteteket? Azt mondom nektek, hogy de igen; mindazonáltal még nem ért fel odáig, hogy tökéletes tudás legyen.

30 De íme, amint a mag megduzzad, és kihajt és növekedni kezd, akkor szükségképpen azt kell mondanotok, hogy jó a mag; mert íme megduzzad, és kihajt és növekedni kezd. És most íme, nem erősíti-e majd ez hiteteket? Igen, erősíteni fogja hiteteket; mert azt fogjátok mondani: Tudom, hogy ez egy jó mag; mert íme kihajt és növekedni kezd.

31 És most íme, biztosak vagytok-e abban, hogy ez egy jó mag? Azt mondom nektek, hogy igen; mert minden mag a saját hasonlatosságára terem.

32 Ha tehát egy mag növekszik, akkor az jó, de ha nem növekszik, akkor íme, nem jó, ezért kivetik.

33 És most íme, mivel próbát tettetek ezzel a kísérlettel, és elültettétek a magot, és az megduzzad, és kihajt és növekedni kezd, akkor szükségképpen tudnotok kell, hogy a mag jó.

34 És most íme, tökéletes-e a tudásotok? Igen, ebben a dologban tökéletes a tudásotok, és szunnyadozik a hitetek; és azért, mert tudjátok ezt, mert tudjátok, hogy az ige megduzzasztotta a lelketeket, és azt is tudjátok, hogy kihajtott, hogy kezd megvilágosodni az értelmetek és kezd kitágulni az elmétek.

35 Ó akkor nem valóságos-e ez? Azt mondom nektek, hogy igen, mert ez világosság; és ami világosság, az jó, mivel felfogható, ezért tudnotok kell, hogy jó; és most íme, miután megízleltétek ezt a világosságot, tökéletes-e a tudásotok?

36 Íme, azt mondom nektek, hogy nem, és a hiteteket sem szabad félretennetek, mivel csak abban gyakoroltátok a hiteteket, hogy elültettétek a magot, hogy próbát tegyetek a kísérlettel, hogy megtudjátok, jó-e a mag.

37 És íme, amint a fa növekedni kezd, azt fogjátok mondani: Tápláljuk nagy gonddal, hogy gyökeret verjen, hogy felnőjön, és gyümölcsöt hozzon nekünk. És most íme, ha nagy gonddal tápláljátok, akkor az majd gyökeret ver, és felnő és gyümölcsöt hoz.

38 De ha elhanyagoljátok a fát, és nem gondoltok annak táplálására, akkor íme, egyáltalán nem fog gyökeret verni; és amikor eljön a nap melege és megperzseli azt, akkor elszárad, mert nincs gyökere, és ti kitépitek és kivetitek.

39 Most ez nem azért van, mert nem jó a mag, vagy hogy annak gyümölcse ne lenne kívánatos; hanem azért, mert meddő a földetek, és mert nem vagytok hajlandók a fa táplálására, ezért nem lehet tietek annak gyümölcse.

40 És így, ha nem vagytok hajlandók az ige táplálására, a hit szemével tekintve előre annak gyümölcsére, akkor soha nem szedhettek az élet fájának gyümölcséből.

41 De ha tápláljátok az igét, igen, tápláljátok a fát, amint az növekedni kezd, hitetek által nagy szorgalommal és türelemmel, várakozással tekintve annak gyümölcsére, akkor az gyökeret fog verni; és íme, örökké tartó életre sarjadó fa lesz belőle.

42 És szorgalmatok, és hitetek és türelmetek miatt az igével szemben annak táplálása során lehet az, hogy gyökeret ver bennetek, íme, hamarosan szedhettek annak gyümölcséből, ami a legértékesebb, ami édes, felülmúlva mindazt, ami édes, és ami fehér, felülmúlva mindazt, ami fehér, igen, és tiszta, felülmúlva mindazt, ami tiszta; és egészen addig lakmároztok majd ebből a gyümölcsből, amíg el nem teltek, hogy se nem éheztek, se nem szomjaztok.

43 Akkor, testvéreim, learatjátok majd hitetek, és szorgalmatok, és türelmetek és hosszútűrésetek jutalmát, várván, hogy a fa gyümölcsöt hozzon nektek.