1 És most ezek Ammonnak a testvéreihez intézett szavai, melyek így szólnak: Fivéreim és testvéreim, íme, azt mondom nektek, nagyon nagy okunk van örvendezni, mert vajon gondolhattuk volna, amikor Zarahemla földjéről elindultunk, hogy Isten ilyen nagy áldásokat ad majd nekünk?

2 És most azt kérdezem, hogy milyen áldásokkal halmozott el minket? Meg tudjátok mondani?

3 Íme, válaszolok helyettetek; mert testvéreink, a lámániták sötétségben voltak, igen, méghozzá a legsötétebb szakadékban, de íme, mily sokan jutottak el oda, hogy meglássák Isten csodálatos világosságát! És ezzel az áldással halmozott el minket, hogy eszközökké lettünk Isten kezében e jelentős munka elvégzésére.

4 Íme, ezrek örvendeznek közülük, és hozattak be Isten nyájába.

5 Íme, a mező érett volt, és áldottak vagytok, mert belevágtátok a sarlót és szívvel-lélekkel arattatok, igen, egész álló nap dolgoztatok; és lássátok kévéitek számát! És a csűrbe gyűjtik őket, hogy ne vesszenek kárba.

6 Igen, nem veri le őket a zivatar az utolsó napon; igen, és a forgószelek sem szaggatják fel őket; hanem amikor eljön a zivatar, akkor összegyűjtetnek a helyükön, hogy a zivatar ne tudjon áthatolni hozzájuk; igen, és az ádáz szelek sem űzik majd őket oda, ahova az ellenség akarja vinni őket.

7 De íme, az aratás Urának kezében vannak, és az övéi; és ő fel fogja emelni őket az utolsó napon.

8 Áldott legyen Istenünk neve; énekeljük az ő dicséretét, igen, adjunk hálát az ő szent nevének, mert ő mindörökké igazlelkű dolgokon fáradozik.

9 Mert ha nem jöttünk volna fel Zarahemla földjéről, akkor ezeket a nagyon szeretett testvéreinket, akik annyira megszerettek bennünket, még mindig kínozná az ellenünk érzett gyűlölet, igen, és Isten is idegen lenne számukra.

10 És lőn, hogy amikor Ammon ezeket a szavakat elmondta, fivére, Áron megdorgálta, mondván: Ammon, félek, hogy örömöd kérkedésbe visz.

11 De Ammon azt mondta neki: Én nem a saját erőmmel, se nem a saját bölcsességemmel kérkedem; de íme, teljes az örömöm, igen, szívem csordulásig megtelt örömmel, és örvendezni fogok Istenemben.

12 Igen, tudom, hogy semmi vagyok; erőmet tekintve gyenge vagyok; ezért nem magamat illetően kérkedem, hanem Istenemet illetően kérkedem, mert az ő erejével minden dolgot meg tudok tenni; igen, íme, sok hatalmas csodát vittünk véghez ezen a földön, amiért örökké dicsérni fogjuk a nevét.

13 Íme, mily sok ezer testvérünket szabadította meg a pokol kínjaitól; és eljutottak odáig, hogy megváltó szeretetet énekelnek, és ez bennünk lévő szavának hatalma miatt van; nincs-e hát nagy okunk az örvendezésre?

14 Igen, van okunk őt mindörökké dicsérni, mert ő a Magasságos Isten, és megszabadította testvéreinket a pokol láncaitól.

15 Igen, örök sötétség és pusztulás vette őket körül; de íme, elhozta őket az ő örök világosságára, igen, az örök szabadulásra; és az ő szeretetének páratlan bősége veszi őket körül; igen, és mi eszközök voltunk kezében ezen nagy és csodálatos munka elvégzésében.

16 Örvendezzünk tehát, igen, örvendezni fogunk az Úrban; igen, örülni fogunk, mert teljes az örömünk; igen, mindörökké dicsérni fogjuk a mi Istenünket. Íme, ki örvendezhet túl sokat az Úrban? Igen, ki mondhat túl sokat az ő nagy hatalmáról, és az ő irgalmáról, és az ő hosszútűréséről az emberek gyermekei iránt? Íme, azt mondom nektek, hogy a legkisebb részét sem tudom elmondani annak, amit érzek.

17 Ki gondolta volna, hogy Istenünk olyan irgalmas lesz hozzánk, hogy kiragad minket rettenetes, bűnös és szennyes állapotunkból?

18 Íme, méghozzá dühösen, nagy fenyegetésekkel álltunk neki egyháza elpusztításának.

19 Ó akkor miért nem szolgáltatott ki minket rettenetes pusztulásnak, igen, miért nem engedte, hogy igazságosságának kardja lesújtson ránk, és örök reménytelenségre kárhoztasson minket?

20 Ó, lelkem majdnem elszökik ennek gondolatára. Íme, nem gyakorolta rajtunk igazságosságát, hanem nagy irgalmában átvitt minket a halál és a nyomorúság örök szakadéka felett, méghozzá lelkünk szabadulására.

21 És most íme, testvéreim, mely természetes ember tudja ezeket a dolgokat? Azt mondom nektek, hogy senki nem tudja ezeket a dolgokat, csak a töredelmes.

22 Igen, csak aki bűnbánatot tart, és hitet gyakorol, és jócselekedeteket hoz, és folyamatosan, szünet nélkül imádkozik – annak adatik meg, hogy megismerhesse Isten rejtelmeit; igen, annak megadatik olyan dolgok kinyilatkoztatása, melyek soha nem nyilatkoztattak ki; igen, és annak megadatik, hogy lelkek ezreit vezesse bűnbánatra, ahogyan nekünk is megadatott, hogy ezen testvéreinket bűnbánatra vezessük.

23 Most emlékeztek-e, testvéreim, hogy azt mondtuk testvéreinknek Zarahemla földjén, hogy felmegyünk Nefi földjére testvéreinknek, a lámánitáknak prédikálni, és ők gúnyolódva kinevettek minket?

24 Mert így szóltak hozzánk: Azt gondoljátok, hogy el tudjátok vezetni a lámánitákat az igazság ismeretéhez? Azt gondoljátok, hogy meg tudjátok győzni a lámánitákat atyáik hagyományainak helytelenségéről? Ilyen merevnyakú embereket, akiknek szíve a vérontásban gyönyörködik; akiknek napjai a legmegátalkodottabb gonoszságban telnek; akiknek útjai kezdettől fogva a vétkesnek útjai? Most, testvéreim, emlékeztek rá, hogy ez volt beszédük?

25 És még azt is mondták: Fogjunk fegyvert ellenük, és pusztítsuk ki őket és gonoszságukat az országból, különben ők rohannak le és pusztítanak el minket.

26 De íme, szeretett testvéreim, mi nem azzal a szándékkal jöttünk a vadonba, hogy elpusztítsuk a testvéreinket, hanem azzal a szándékkal, hogy néhány lelket talán megszabadítsunk közülük.

27 Most, amikor szívünk elcsüggedt, és azon voltunk, hogy visszafordulunk, íme, az Úr megvigasztalt minket és azt mondta: Menjetek el testvéreitek, a lámániták közé, és viseljétek türelemmel a megpróbáltatásaitokat, és én sikerben részesítelek benneteket.

28 És most íme, eljöttünk és elmentünk közéjük; és türelmesek voltunk a szenvedéseinkben, és mindenféle viszontagságot elszenvedtünk; igen, házról házra jártunk, a világ irgalmára bízva magunkat – nem csak a világ irgalmára, de Isten irgalmára is.

29 És bementünk a házaikba és tanítottuk őket, és tanítottuk őket az utcáikon; igen, és tanítottuk őket a dombjaikon; és a templomaikba és a zsinagógáikba is bementünk és tanítottuk őket; és kiűztek, és csúfoltak bennünket, és leköpdösték és ütlegelték az arcunkat; és megköveztek, és fogtak és erős kötelekkel megkötöztek, és börtönbe vetettek minket; és Isten hatalma és bölcsessége által ismét kiszabadultunk.

30 És elszenvedtünk mindenféle megpróbáltatást, és mindezt azért, hogy eszközei lehessünk néhány lélek szabadulásának; és azt gondoltuk, hogy teljes lesz az örömünk, ha talán eszközei lehetünk néhány lélek szabadulásának.

31 Most íme, körülnézhetünk, és láthatjuk fáradozásaink gyümölcseit; és ezek vajon kevesek? Azt mondom nektek, hogy nem kevés, hanem sok van; igen, és tanúi lehetünk az őszinteségüknek, mert szeretettel vannak testvéreik iránt, és irántunk is.

32 Mert íme, inkább a saját életüket áldoznák fel, mintsem akár egy ellenségnek is életét vegyék; és harci fegyvereiket a testvéreik iránti szeretetük miatt mélyen eltemették a földbe.

33 És most íme, azt kérdezem tőletek, volt-e az egész országban ilyen nagy szeretet? Íme, azt mondom nektek, hogy nem, még a nefiták között sem volt.

34 Mert íme, azok bizony fegyvert fogtak volna testvéreik ellen; ők nem tűrték volna, hogy megöljék őket. De íme, ezek közül mily sokan mondtak le életükről; és tudjuk, hogy ők Istenükhöz mentek, szeretetük és a bűnnel szembeni gyűlöletük miatt.

35 Most nincs-e okunk az örömre? Igen, azt mondom nektek, hogy a világ kezdetétől fogva nem voltak olyan emberek, akiknek oly nagy okuk lett volna az örömre, mint minekünk; igen, és örömöm elragadott, méghozzá a kérkedésig Istenemben; mert nála van minden hatalom, minden bölcsesség és minden értelem; ő minden dolgot felfog, és ő egy irgalmas Lény, olyannyira, hogy megszabadítja azokat, akik bűnbánatot tartanak és hisznek az ő nevében.

36 Most, ha ez kérkedés, akkor bizony kérkedni fogok; mert ez az én életem és világosságom, az örömöm és a szabadulásom, valamint a megváltásom az örökké tartó jajtól. Igen, áldott Istenem neve, aki gondolt erre a népre, mely Izráel fájának egy ága, és egy idegen földre szakadt annak törzsétől; igen, azt mondom, áldott legyen Istenem neve, aki gondolt ránk, vándorokra egy idegen földön.

37 Most testvéreim, látjuk, hogy Isten minden népre gondol, bármely földön legyenek is; igen, megszámlálja az ő népét, és irgalmas bensője az egész földre kiterjed. Most ez az én örömöm és az én nagy hálaadásom; igen, és én örökké köszönetet fogok mondani Istenemnek. Ámen.