1 Most, amikor Ammon és testvérei a lámániták földjének határánál elváltak egymástól, íme, Áron azon föld felé vette útját, melyet Jeruzsálemnek neveztek a lámániták, atyáik szülőföldje után nevezve el azt; és az távolabb volt, szomszédos Mormon határával.

2 Most a lámániták, és az amalekiták és Amulon népe építettek egy nagy várost, melyet Jeruzsálemnek neveztek.

3 Most, maguk a lámániták eléggé makacsak voltak, de az amalekiták és az amuloniták még makacsabbak voltak; az ő befolyásukra tehát a lámániták megkeményítették a szívüket, és így méginkább megátalkodtak a gonoszságban és az utálatosságaikban.

4 És lőn, hogy Áron elérkezett Jeruzsálem városához, és először az amalekitáknak kezdett el prédikálni. És a zsinagógáikban kezdett nekik prédikálni, mivel zsinagógákat építettek, a nehórok rendje szerint; mert az amalekiták és az amuloniták közül sokan a nehórok rendje szerint valók voltak.

5 Áron tehát bement az egyik zsinagógájukba, hogy a népnek prédikáljon, és amint hozzájuk beszélt, íme, felállt egy amalekita, és vitatkozni kezdett vele, mondván: Mi is az, amiről bizonyságot tettél? Angyalt láttál? Nekünk miért nem jelennek meg angyalok? Íme, ez a nép nem olyan jó, mint a te néped?

6 Azt is mondod, hogy ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elveszünk. Honnan ismered te a mi szívünk gondolatát és szándékát? Honnan tudod, hogy van okunk a bűnbánatra? Honnan tudod, hogy nem vagyunk igazlelkű nép? Íme, szentélyeket építettünk, és összegyűlünk, hogy hódoljunk Istennek. Igenis hisszük, hogy Isten minden embert meg fog szabadítani.

7 Most Áron azt kérdezte tőle: Hiszed-e, hogy Isten Fia el fog jönni, hogy megváltsa az emberiséget a bűneitől?

8 És a férfi azt mondta neki: Mi nem hisszük, hogy te bármi ilyesmit tudsz. Mi nem hiszünk ezekben a balga hagyományokban. Nem hisszük, hogy tudsz az eljövendő dolgokról, és azt sem hisszük, hogy atyáid vagy hogy a mi atyáink tudtak azokról a dolgokról, amelyeket elmondtak, az eljövendőkről.

9 Most Áron elkezdte előttük feltárni a szentírásokat Krisztus eljövetelét, valamint a halottak feltámadását és azt illetően, hogy nem lehet megváltás az emberiség számára, csak Krisztus halálán és szenvedésein, valamint vérének engesztelésén keresztül.

10 És lőn, hogy amint elkezdte nekik kifejteni ezeket a dolgokat, megharagudtak rá, és csúfolni kezdték őt; és nem akarták meghallgatni a szavakat, melyeket mondott.

11 Ezért amikor látta, hogy nem akarják meghallgatni a szavait, eltávozott a zsinagógájukból, és átjött egy faluba, melyet Ani-Antinak neveztek, és ott találta Mulokit, amint éppen az igét prédikálta nekik; és Ammát és a testvéreit is. És azok sokakkal az igéről vitatkoztak.

12 És lőn, hogy látták, hogy a nép megkeményíti szívét, ezért eltávoztak és átjöttek Middóni földjére. És ott is sokaknak prédikálták az igét, és kevesen hittek a szavaknak, melyeket tanítottak.

13 Áront és egy bizonyos számú testvérét viszont elfogták és börtönbe vetették, és a maradékuk elmenekült Middóni földjéről a környező tájakra.

14 És azok, akiket börtönbe vetettek, sok dolgot elszenvedtek, és Lamóni és Ammon keze által szabadultak ki, és megetették és felruházták őket.

15 És ismét elindultak az igét hirdetni, és így szabadították ki őket először a börtönből, és addig így szenvedtek.

16 És oda mentek, ahova az Úr Lelke vezette őket, Isten szavát prédikálva az amalekiták minden zsinagógájában, vagyis a lámániták minden olyan gyülekezetében, ahová be tudtak menni.

17 És lőn, hogy az Úr kezdte megáldani őket, olyannyira, hogy sokakat elvezettek az igazság ismeretéhez; igen, sokakat meggyőztek bűneiknek és atyáik hagyományainak helytelenségéről.

18 És lőn, hogy Ammon és Lamóni Middóni földjéről visszatértek Ismáel földjére, mely örökségük földje volt.

19 És Lamóni király nem engedte, hogy Ammon szolgálja őt, vagyis hogy a szolgája legyen.

20 De zsinagógákat építtetett Ismáel földjén; és összehívatta a népét, vagyis az uralma alá tartozó népet.

21 És örvendezett miattuk és sok dolgot tanított nekik. És azt is kijelentette nekik, hogy ők egy olyan nép, mely az ő uralma alá tartozik, és hogy ők egy szabad nép, hogy felszabadultak atyjának, a királynak az elnyomása alól; mivel atyja megengedte neki, hogy uralkodjon azon nép felett, mely Ismáel földjén és mind a környező vidéken van.

22 És azt is kijelentette nekik, hogy szabadon hódolhatnak az Úrnak, Istenüknek, kívánságaik szerint, ahol csak vannak, ha olyan földön vannak, mely Lamóni király uralma alá tartozik.

23 És Ammon prédikált Lamóni király népének; és lőn, hogy minden olyan dolgot megtanított nekik, mely az igazlelkűséghez tartozik. És naponta buzdította őket, teljes szorgalommal; és ők megszívlelték a szavát, és buzgón igyekeztek megtartani Isten parancsolatait.