Alma könyve
Alma fiának a könyve
Alma fiának, Almának a beszámolója, aki az első főbíró Nefi népe felett, és főpap is az egyház felett. Beszámoló a bírák uralmáról, valamint a háborúkról és a viszálykodásokról a nép között. Emellett beszámoló egy háborúról a nefiták és a lámániták között, Alma, az első főbíró feljegyzése szerint.
1. Fejezet
Nehór hamis tanokat tanít, egyházat alapít, bevezeti a papi mesterkedést és megöli Gedeont – Nehórt kivégzik a bűntetteiért – A papi mesterkedések és az üldöztetések elterjednek a nép között – A papok saját magukat tartják el, a nép gondoskodik a szegényekről és az egyház virágzik. Mintegy Kr.e. 91–88.
1 Most lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralmának első évében, ettől az időtől fogva, miután Móziás király elment már az egész földnek útján, és jó harcot harcolt, és egyenes derékkal járt Isten előtt, és senkit nem hagyott hátra, hogy az ő helyében uralkodjon; mindazonáltal törvényeket hozott, és azokat elismerte a nép; ezért nekik kötelességük volt azon törvények szerint élni, melyeket hozott.
2 És lőn, hogy az első évében annak, hogy Alma a bírói székben uralkodott, eléhoztak egy férfit, hogy ítélje meg, egy férfit, aki nagy volt, és aki nagy erejéről volt híres.
3 És ő a nép között járt-kelt, és azt prédikálta nekik, amit ő Isten szavának nevezett, és az egyház ellen munkálkodott; kijelentvén a népnek, hogy minden papnak és tanítónak népszerűnek kellene lennie; és nem kellene a kezeikkel dolgozniuk, hanem a népnek kellene eltartania őket.
4 És arról is tanúságot tett a népnek, hogy az egész emberiség megszabadul az utolsó napon, és hogy nem szükséges félniük, sem reszketniük, hanem hogy felemelhetik a fejüket és örvendezhetnek; mert az Úr teremtett minden embert, és ő meg is váltott minden embert; és végül minden embernek örök élete lesz.
5 És lőn, hogy olyan sokat tanította ezeket a dolgokat, hogy sokan hittek a szavainak, méghozzá olyan sokan, hogy kezdték eltartani őt és pénzt adni neki.
6 És ő kezdett felemelkedni szíve kevélységében, és kezdett nagyon drága öltözékben járni, igen, és még egy egyház megalapításához is hozzákezdett, annak mintájára, amit prédikált.
7 És lőn, hogy amikor egyszer prédikálni ment azoknak, akik hittek a szavának, találkozott egy férfival, aki Isten egyházához tartozott, igen, méghozzá egyik tanítójuk volt; és elkezdett élesen vitatkozni vele, hogy félrevezethesse az egyház népét; de ez a férfi ellenkezett vele, Isten szavaival intve meg őt.
8 Most ennek a férfinak Gedeon volt a neve; és ő volt az, aki eszköz volt Isten kezében, Limhi népének a rabságból történő kiszabadításában.
9 Most, mivel Gedeon Isten szavaival ellenkezett vele, Nehór megharagudott Gedeonra, és kihúzta a kardját és ütni kezdte őt. Most, mivel Gedeont már sok év megviselt, nem volt képes ellenállni az ütéseinek, ezért megölte őt a kard.
10 És a férfit, aki őt megölte, elfogta az egyház népe, és Alma elé vitték, hogy megítéltessen azon bűntettek szerint, melyeket elkövetett.
11 És lőn, hogy Alma elé állt és nagy merészséggel emelt szót magáért.
12 De Alma így szólt hozzá: Íme, ez az első alkalom, hogy a papi mesterkedést bevezették ezen nép közé. És íme, nem csak a papi mesterkedésben vagy bűnös, de kard által próbáltad azt érvényre juttatni; és ha a papi mesterkedés jutna érvényre ezen nép között, az a teljes pusztulásukhoz vezetne.
13 És egy igazlelkű ember vérét ontottad, igen, egy olyan emberét, aki sok jót tett ezen nép között; és ha megkímélnénk téged, akkor vére reánk szállna bosszúért.
14 Ezért halálra ítélünk, azon törvény szerint, amelyet utolsó királyunk, Móziás adott nekünk; és azt elismerte ez a nép; ezért ennek a népnek a törvény szerint kell élnie.
15 És lőn, hogy megragadták; és az ő neve Nehór volt; és felvitték a Manti domb tetejére; és ott beismertették vele, vagyis inkább beismerte az egek és a föld között, hogy amit a népnek tanított, az ellenkezője volt Isten szavának; és ott szégyenteljes halált szenvedett.
16 Mindazonáltal ez nem vetett véget a papi mesterkedések elterjedésének szerte az országban; mert sokan voltak, akik szerették a világ hiábavaló dolgait, és hamis tanokat prédikálva jártak; és ezt kincsek és tisztelet kedvéért tették.
17 Mindazonáltal nem mertek hazudni, ha az kitudódhatott, a törvény félelme miatt, mert a hazugokat megbüntették; ezért úgy tettek, mintha saját hitük szerint prédikálnának; és most a törvénynek nem lehetett hatalma senki felett a hite miatt.
18 És nem mertek lopni, a törvény félelme miatt, mert az olyant megbüntették; és rabolni sem mertek, se gyilkolni, mert azt, aki gyilkolt, halállal büntették.
19 De lőn, hogy akik nem tartoztak Isten egyházához, üldözni kezdték azokat, akik Isten egyházához tartoztak és Krisztus nevét magukra vették.
20 Igen, üldözték őket, és mindenféle szavakkal sanyargatták őket, és ezt az alázatosságuk miatt tették; mert nem voltak kevélyek a saját szemükben, és mert adtak egymásnak Isten szavából, pénz nélkül és ingyen.
21 Most volt egy szigorú törvény az egyház népe között, hogy senki, aki az egyházhoz tartozik, ne keljen fel és üldözze azokat, akik nem tartoznak az egyházhoz, és hogy maguk között se legyenek üldöztetések.
22 Mindazonáltal sokan voltak közöttük, akik kezdtek kevélyek lenni, és kezdtek hevesen vitatkozni az ellenségeikkel, egészen az ütésekig; igen, ökleikkel ütötték egymást.
23 Ez Alma uralkodásának második évében volt, és sok megpróbáltatás okozója volt ez az egyháznak; igen, sok próbatétel okozója volt ez az egyháznak.
24 Mert sokak szíve megkeményedett, és kitörölték a neveiket, úgyhogy ezentúl nem emlékeztek meg róluk Isten népe között. És sokan vissza is léptek közülük.
25 Most ez nagy próbatétel volt azoknak, akik erősen álltak a hitben; mindazonáltal állhatatosak és rendíthetetlenek voltak Isten parancsolatainak betartásában, és türelemmel viselték a rájuk szakadt üldöztetést.
26 És amikor a papok otthagyták a munkájukat, hogy Isten szavát átadják a népnek, a nép is otthagyta a munkáját, hogy Isten szavát hallja. És miután a papok adtak nekik Isten szavából, mindannyian ismét visszatértek, szorgalmasan a munkájukhoz; és a pap nem becsülte magát többre a hallgatóinál, mert a prédikátor nem volt jobb a hallgatónál, és a tanító sem volt semmivel jobb a tanulónál; és így mindannyian egyenlők voltak, és mindannyian dolgoztak, minden ember az ereje szerint.
27 És adtak a javaikból, minden ember aszerint, amije volt, a szegényeknek, és a szűkölködőknek, és a betegeknek és a nyomorultaknak; és nem viseltek drága öltözéket, mégis rendesek és csinosak voltak.
28 És így alapozták meg az egyház ügyeit; és így minden üldöztetésük ellenére kezdtek ismét folyamatos békét élvezni.
29 És most az egyház szilárdsága miatt kezdtek rendkívül gazdagok lenni, bőségesen rendelkezvén minden olyan dologgal, amire szükségük volt – bőségesen voltak nyájaik és csordáik, és mindenféle hízóik, és bőségesen volt gabonájuk, és aranyuk, és ezüstjük és értékes dolgaik, és bőségesen volt selymük és finom szövésű vásznuk, és mindenféle jó, egyszerű ruhájuk.
30 És így, virágzó körülményeik közepette nem küldtek el senkit, aki mezítelen volt, vagy aki éhes volt, vagy aki szomjas volt, vagy aki beteg volt, vagy akit azelőtt senki nem táplált; és nem helyezték kincsekre a szívüket; ezért bőkezűek voltak mindenkivel, öreggel és fiatallal is, szolgával és szabaddal is, férfival és nővel is, akár az egyházon kívül, akár az egyházban voltak azok, és nem voltak személyválogatók azokkal, akiknek valamire szükségük volt.
31 És így gyarapodtak és sokkal gazdagabbak lettek azoknál, akik nem tartoztak az egyházukhoz.
32 Mert azok, akik nem tartoztak az egyházukhoz, boszorkányságokra és bálványimádásra, vagy semmittevésre és fecsegésre, és irigykedésre és versengésre adták magukat; drága ruhákat viselvén; saját szemük kevélységében felemelkedvén; üldözést, hazugságot, fosztogatást, rablást, paráznaságokat, és emberölést és mindenféle gonoszságot követvén el; mindazonáltal a törvényt, amennyire az lehetséges volt, életbe léptették mindazok esetében, akik megszegték azt.
33 És lőn, hogy így gyakorolván rajtuk a törvényt, hogy minden ember aszerint szenvedett, amit tett, lecsendesedtek, és nem mertek semmi gonoszságot elkövetni, ha az kitudódhatott; ezért nagy békesség volt Nefi népe között a bírák uralmának ötödik évéig.