Szentírások
Alma 14


14. Fejezet

Almát és Amuleket bebörtönzik és megverik – A hívőket és szentírásaikat tűz által égetik el – Ezeket a vértanúkat az Úr fogadja dicsőségben – A börtönfalak meghasadnak és leomlanak – Alma és Amulek kiszabadulnak, üldözőik pedig meghalnak. Mintegy Kr.e. 82–81.

1 És lőn, hogy miután bevégezte a néphez intézett beszédet, sokan közülük hittek a szavainak, és kezdtek bűnbánatot tartani és kutatni a szentírásokat.

2 De a többségük arra vágyott, hogy elpusztíthassa Almát és Amuleket; mert haragudtak Almára, Zézromhoz intézett szavainak nyíltsága miatt; és azt is mondták, hogy Amulek hazudott nekik, és szidalmazta a törvényüket, valamint törvénytudóikat és bíráikat is.

3 És Almára és Amulekre is haragudtak; és mivel oly nyíltan tettek tanúságot a gonoszságuk ellen, arra törekedtek, hogy titokban eltávolítsák őket.

4 De lőn, hogy mégsem tették ezt, hanem fogták és erős kötelekkel megkötözték, és az ország főbírája elé vitték őket.

5 És a nép előállt és tanúskodott ellenük – tanúsítva, hogy szidalmazták a törvényt, valamint az ország törvénytudóit és bíráit, és az egész országban lévő népet is; és arról is bizonyságot tettek, hogy csak egy Isten van, és hogy ő el fogja küldeni Fiát a nép közé, de ő nem fogja megszabadítani őket; és sok ilyen dologról tanúskodott a nép Alma és Amulek ellen. Most ez az ország főbírója előtt történt.

6 És lőn, hogy Zézrom megdöbbent az elhangzott szavakon; és az elmék vakságáról is tudott, melyet hazug szavaival okozott a nép között; és lelkét felszaggatta saját bűnének tudata; igen, a pokol kínjai kezdték körülvenni őt.

7 És lőn, hogy kiáltozni kezdett a néphez, mondván: Íme, bűnös vagyok, és ezek az emberek szeplőtlenek Isten előtt. És attól kezdve könyörögni kezdett értük; de a nép szidalmazta őt, mondván: Téged is megszállt az ördög? És leköpdösték és kitaszították maguk közül, és mindenki mással így tettek, aki hitt az Alma és Amulek által elmondott szavakban; és kiűzték őket, és embereket küldtek, hogy köveket vessenek rájuk.

8 És összeszedték a feleségeiket és a gyermekeiket, és aki hitt, vagy akit arra tanítottak, hogy higgyen Isten szavában, azokat mind tűzre vettették; és a feljegyzéseiket is előhozták, melyek a szentírásokat tartalmazták, és azokat is a tűzre vetették, hogy elégjenek és elpusztítsa őket a tűz.

9 És lőn, hogy fogták Almát és Amuleket, és elvitték őket a vértanúság helyére, hogy tanúi legyenek azok elpusztításának, akiket elemésztett a tűz.

10 És amikor Amulek látta a tűzben emésztődő asszonyok és gyermekek kínjait, ő is szenvedett; és így szólt Almához: Hogy lehetünk tanúi ennek a rettenetes látványnak? Nyújtsuk hát ki a kezeinket, és gyakoroljuk Isten hatalmát, mely bennünk van, és mentsük meg őket a lángoktól.

11 De Alma így szólt hozzá: A Lélek arra kényszerít, hogy ne nyújtsam ki a kezem; mert íme, az Úr dicsőségben magához fogadja őket fent; és azért engedi meg, hogy megtegyék ezt a dolgot, vagyis hogy a nép megtehesse velük ezt a dolgot, szívük keménysége miatt, hogy igazságosak lehessenek az ítéletek, melyeket haragjában gyakorol majd rajtuk; és az ártatlanok vére tanúságként áll majd ellenük, igen, és hangosan vádolja őket az utolsó napon.

12 Most Amulek így szólt Almához: Íme, talán minket is meg fognak égetni.

13 És Alma így szólt: Legyen az Úr akarata szerint. De íme, munkánk még nincs befejezve; ezért nem égetnek meg minket.

14 Most lőn, hogy amikor a tűzbe vetettek teste felemésztődött, és a velük együtt bevetett feljegyzések is, az ország főbírója odajött és megállt Alma és Amulek előtt, mialatt meg voltak kötözve; és kezével arcul ütötte őket, és így szólt hozzájuk: Azok után, amiket láttatok, fogjátok-e ismét azt prédikálni ennek a népnek, hogy tüzes és kénköves tóba vetik majd őket?

15 Íme, látjátok, hogy nem volt hatalmatokban megmenteni azokat, akiket a tűzbe vetettek; és Isten sem mentette meg őket azért, mert a ti hiteteken voltak. És a bíró ismét arcul ütötte őket, és ezt kérdezte: Mit mondotok magatokért?

16 Most, ez a bíró azon Nehór hitének rendjéhez tartozott, aki Gedeont megölte.

17 És lőn, hogy Alma és Amulek semmit nem válaszoltak neki; és ő újra megütötte őket, és átadta a hivatalnokoknak, hogy vessék őket börtönbe.

18 És amikor börtönbe vetették őket és három napig ott voltak, jött sok törvénytudó és bíró, és pap és tanító, akik Nehór hitvallásán voltak; és bejöttek a börtönbe, hogy meglátogassák őket, és sok igével kapcsolatban kérdezgették őket, de azok semmit nem válaszoltak nekik.

19 És lőn, hogy a bíró eléjük állt és így szólt: Miért nem válaszoltok ezen emberek szavaira? Nem tudjátok, hogy hatalmamban van átadni benneteket a lángoknak? És megparancsolta nekik, hogy beszéljenek; de ők semmit nem válaszoltak.

20 És lőn, hogy eltávoztak és útjukra mentek, de másnap ismét eljöttek; és a bíró is ismét arcul ütötte őket. És még sokan előre jöttek és megütötték őket, mondván: Felálltok-e ismét, hogy ítélkezzetek ezen a népen, és kárhoztassátok a törvényünket? Ha oly nagy hatalmatok van, akkor miért nem szabadítjátok ki magatokat?

21 És sok hasonló dolgot mondtak nekik, és csikorgatták rájuk a fogukat, és leköpdösték őket és azt kérdezték: Hogy fogunk kinézni, amikor elkárhozunk?

22 És sok hasonló dolgot, igen, mindenféle hasonló dolgot mondtak nekik; és így csúfolták őket sok napon át. És megvonták tőlük az ételt, hogy éhezzenek, és a vizet, hogy szomjazzanak; és a ruháikat is elvették tőlük, így mezítelenek voltak; és erős kötelekkel voltak megkötözve és börtönbe voltak zárva.

23 És lőn, hogy miután sok napon át szenvedtek így, (és ez a bírák Nefi népe feletti uralmának tizedik évében, a tizedik hónapban volt, a tizenkettedik napon) az Ammoniha földje feletti főbíró, és tanítóik és törvénytudóik közül sokan bementek a börtönbe, ahol Alma és Amulek kötelekkel meg volt kötözve.

24 És a főbíró megállt előttük, és megint megütötte őket és így szólt hozzájuk: Ha birtokoljátok Isten hatalmát, akkor szabadítsátok ki magatokat ezekből a kötelekből, és akkor elhisszük, hogy az Úr szavaitok szerint el fogja pusztítani ezt a népet.

25 És lőn, hogy mindannyian odamentek és megütötték őket, ugyanazokat a szavakat mondván, egészen a legutolsóig; és amikor a legutolsó is szólt hozzájuk, Isten hatalma volt Almán és Amuleken, és felemelkedtek és talpra álltak.

26 És Alma felkiáltott, mondván: Meddig kell elviselnünk ezeket a nagy megpróbáltatásokat, Ó Uram? Ó Uram, adj nekünk erőt hitünk szerint, mely Krisztusban van, méghozzá a szabadulásra. És elszakították a köteleket, melyekkel meg voltak kötözve; és amikor a nép ezt meglátta, menekülni kezdtek, mert a pusztulás félelme szállta meg őket.

27 És lőn, hogy oly nagy volt a félelmük, hogy a földre rogytak, és nem érték el a börtön külső kapuját; és a föld hatalmasat rázkódott, és a börtön falai úgy kettéhasadtak, hogy a földre omlottak; és az Almát és Amuleket ütlegelő főbírót, és törvénytudókat, és papokat és tanítókat megölte annak leomlása.

28 És Alma és Amulek kijöttek a börtönből, és nem sérültek meg; mert az Úr hatalmat adott nekik, hitük szerint, mely Krisztusban volt. És egyenesen kijöttek a börtönből; és megszabadultak a köteleiktől; és a börtön a földre omlott, és Almán és Amuleken kívül minden lélek meghalt annak falain belül; és ők egyenesen bejöttek a városba.

29 Most a nép hallván a nagy zajt, odacsődült, hogy megtudja annak okát; és amikor meglátták Almát és Amuleket a börtönből kijönni, és hogy annak falai a földre omlottak, nagy félelem ütött beléjük, és menekültek Alma és Amulek színe elől, méghozzá úgy, ahogyan a kecske menekül gidáival két oroszlán elől; és így menekültek Alma és Amulek színe elől.