1 És most lőn, hogy miután Jézus felment a mennybe, a sokaság szétoszlott, és minden férfi vette a feleségét és a gyermekeit, és visszatért a saját otthonába.

2 És azonnal, még sötétedés előtt a nép között mindenfelé elterjedt a hír, hogy a sokaság látta Jézust, és hogy ő szolgált nekik, és hogy másnap is meg fogja mutatni magát a sokaságnak.

3 Igen, és egész éjjel mindenfelé elterjedt a hír Jézusról; és elküldtek a nép közé, úgyhogy sokan, igen, rendkívül nagy számban voltak azok, akik egész éjjel rendkívül fáradoztak, hogy másnap azon a helyen lehessenek, ahol Jézus meg fogja mutatni magát a sokaságnak.

4 És lőn, hogy másnap, amikor összegyűlt a sokaság, íme, Nefi és fivére, akit feltámasztott a halálból, és akit Timótheusnak hívtak, és fia is, akinek Jónás volt a neve, valamint Matóni, és Matóniha, a fivére, és Kúmen, és Kumenóni, és Jeremiás, és Semnón, továbbá Jónás, és Sédékiás és Ésaiás – most ezek voltak a nevei azoknak a tanítványoknak, akiket Jézus kiválasztott – és lőn, hogy odamentek és megálltak a sokaság közepén.

5 És íme, olyan nagy volt a sokaság, hogy tizenkét csoportra osztották őket.

6 És a tizenkettő tanította a sokaságot; és íme, meghagyták a sokaságnak, hogy térdeljenek le a föld színére, és Jézus nevében imádkozzanak az Atyához.

7 És a tanítványok is imádkoztak az Atyához Jézus nevében. És lőn, hogy felkeltek és szolgáltak a népnek.

8 És miután ugyanazon szavakkal tanították a népet, melyeket Jézus mondott vala – semmiben nem térve el a Jézus által elmondott szavaktól – íme, ismét letérdeltek és Jézus nevében imádkoztak az Atyához.

9 És azért imádkoztak, amit a legjobban óhajtottak; és azt óhajtották, hogy adassék meg nekik a Szentlélek.

10 És miután így imádkoztak, lementek a víz partjára, és a sokaság követte őket.

11 És lőn, hogy Nefi lement a vízbe és megkeresztelkedett.

12 És kijött a vízből és keresztelni kezdett. És mindazokat megkeresztelte, akiket Jézus kiválasztott.

13 És lőn, hogy miután mindannyian megkeresztelkedtek és kijöttek a vízből, leszállt rájuk a Szentlélek, és eltöltötte őket a Szentlélek és a tűz.

14 És íme, mintha tűzzel lettek volna körülvéve; ami az égből jött le, és a sokaság tanúja volt ennek, és bizonyságot tett; és angyalok jöttek le a mennyből és szolgáltak nekik.

15 És lőn, hogy míg az angyalok így szolgáltak a tanítványoknak, íme, jött Jézus, és megállt közöttük, és szolgált nekik.

16 És lőn, hogy szólt a sokasághoz, és megparancsolta nekik, hogy megint térdeljenek le a földre, és hogy tanítványai is térdeljenek le a földre.

17 És lőn, hogy miután mindannyian letérdeltek a földre, megparancsolta tanítványainak, hogy imádkozzanak.

18 És íme, imádkozni kezdtek; és Jézushoz imádkoztak, Uruknak és Istenüknek nevezvén őt.

19 És lőn, hogy Jézus kiment közülük, és egy kicsit odébb ment, és a földre borult, és azt mondta:

20 Atyám, köszönöm neked, hogy megadtad a Szentlelket ezeknek, akiket kiválasztottam; és a belém vetett hitük miatt van az, hogy kiválasztottam őket a világból.

21 Atyám, imádkozom tehozzád, hogy mindazoknak add meg a Szentlelket, akik hinni fognak az ő szavaikban.

22 Atyám, megadtad nekik a Szentlelket, mert hisznek bennem; és látod, hogy hisznek bennem, mert hallod őket, és ők énhozzám imádkoznak; és azért imádkoznak énhozzám, mert velük vagyok.

23 És most, Atyám, őértük és mindazokért imádkozom tehozzád, akik hinni fognak az ő szavaikban, hogy higgyenek majd bennem, hogy én őbennük lehessek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, hogy egyek lehessünk.

24 És lőn, hogy miután Jézus az Atyához így imádkozott, odament a tanítványaihoz, és íme, még mindig, szüntelenül hozzá imádkoztak; és nem szaporítottak sok szót, mert megadatott nekik, hogy mit imádkozzanak, és tele voltak vágyakozással.

25 És lőn, hogy Jézus megáldotta őket, míg ők hozzá imádkoztak; és rájuk mosolygott az arca, és rájuk ragyogott arcának fénye, és íme, olyan fehérek voltak, mint Jézus arca és ruházata; és íme, ezek fehérsége minden fehérséget felülmúlt, igen, semmi olyan nem volt a földön, mely olyan fehér lett volna, mint ezek fehérsége.

26 És Jézus így szólt hozzájuk: Csak imádkozzatok! Habár ők nem szűntek meg imádkozni.

27 És ismét elfordult tőlük, és egy kicsit odébb ment, és a földre borult; és ismét imádkozott az Atyához, mondván:

28 Atyám, köszönöm neked, hogy megtisztítottad őket, akiket én hitük miatt kiválasztottam, és én értük imádkozom, és azokért is, akik majd hinni fognak a szavaikban, hogy az ő szavaikba vetett hitük által megtisztulhassanak énbennem, ahogyan ők is megtisztultak énbennem.

29 Atyám, nem a világért imádkozom, hanem azokért, akiket hitük miatt nekem adtál a világból, hogy énbennem megtisztulhassanak, hogy bennük lehessek, ahogyan te, Atyám, énbennem vagy, hogy egyek lehessünk, hogy megdicsőülhessek bennük.

30 És miután Jézus e szavakat elmondta, ismét odament tanítványaihoz; és íme, ők állhatatosan, szünet nélkül imádkoztak hozzá; és ő ismét rájuk mosolygott; és íme, olyan fehérek voltak, mint Jézus.

31 És lőn, hogy ismét odébb ment egy kicsit, és imádkozott az Atyához;

32 És nyelv nem tudja elmondani azokat a szavakat, melyeket imádkozott, és ember sem tudja leírni azokat a szavakat, melyeket imádkozott.

33 És a sokaság hallotta és bizonyságot tesz; és szívük kitárult, és szívükben megértették a szavakat, melyeket imádkozott.

34 Mindazonáltal oly nagyszerűek és bámulatosak voltak a szavak, melyeket imádkozott, hogy azokat nem lehet leírni, és ember sem tudja kifejezni őket.

35 És lőn, hogy miután Jézus bevégezte az imádkozást, ismét odament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Ily nagy hitet még soha nem láttam, mind a zsidók között; tehát hitetlenségük miatt nem tudtam ily nagy csodákat mutatni nekik.

36 Bizony mondom nektek, hogy egy sem látott közülük olyan nagyszerű dolgokat, amilyeneket ti láttatok; és nem hallottak olyan nagyszerű dolgokat sem, amilyeneket ti hallottatok.