17. Fejezet
Jézus azt tanácsolja a népnek, hogy gondolkozzanak el szavain és imádkozzanak, hogy megértsék azokat – Meggyógyítja betegeiket – Imádkozik az emberekért, oly csodálatos beszédet használva, hogy azt nem lehet leírni – Angyalok szolgálnak kicsinyeiknek és tűz veszi őket körül. Mintegy Kr.u. 34.
1 Íme, most lőn, hogy miután Jézus e szavakat elmondta, ismét rátekintett a sokaságra, és ezt mondta nekik: Íme, időm közel van.
2 Úgy látom, gyengék vagytok, és nem tudjátok megérteni minden szavamat, amiről az Atya azt parancsolta nekem, hogy mondjam most el nektek.
3 Menjetek hát el az otthonaitokba, és gondolkozzatok el azokon a dolgokon, amiket mondtam, és kérjétek az Atyát az én nevemben, hogy megérthessétek őket, és készítsétek elő elméteket a holnapi napra, és én ismét eljövök hozzátok.
4 De most elmegyek az Atyához, és Izráel elveszett törzseinek is megmutatom magam, mert ők nem vesztek el az Atya számára, hiszen ő tudja, hogy hova vitte őket.
5 És lőn, hogy miután Jézus így szólt, ismét körbejáratta szemét a sokaságon, és azt látta, hogy könnyeznek, és állhatatosan reá tekintenek, mintha arra kérnék őt, hogy maradjon még velük egy kicsit tovább.
6 És azt mondta nekik: Íme, könyörülettel van tele irántatok a bensőm.
7 Van-e köztetek beteg? Hozzátok ide! Van-e béna, vagy vak, vagy sánta, vagy csonka, vagy bélpoklos, vagy sorvadásos, vagy aki süket, vagy bármely más módon nyomorult? Hozzátok ide, és én meggyógyítom őket, mert könyörülettel vagyok irántatok; irgalom tölti el a bensőmet.
8 Mert úgy látom, azt szeretnétek, hogy megmutassam nektek azt, amit Jeruzsálemben tettem a testvéreitekkel, mert látom, hogy elegendő hitetek van ahhoz, hogy meggyógyítsalak benneteket.
9 És lőn, hogy miután így szólt, az egész tömeg együtt odament a betegekkel, és a nyomorultakkal, és a sántákkal, és a vakokkal, és a némákkal, és mindazokkal, akik valamely módon nyomorultak voltak; és ő mindenkit meggyógyított, amint odavitték őket hozzá.
10 És mindenki, a meggyógyultak is és az egészségesek is, leborultak a lábainál, és hódoltak neki; és aki a tömeg ellenére oda tudott jönni, az megcsókolta a lábát, úgyhogy könnyeikben fürdött a lába.
11 És lőn, hogy megparancsolta nekik, hogy hozzák oda a kisgyermekeiket.
12 Odavitték tehát kisgyermekeiket, és köré rakták őket a földre, és Jézus állt középen; és a sokaság utat engedett, míg mindet oda nem vitték hozzá.
13 És lőn, hogy amikor mind odavitték Jézushoz, aki középen állt, megparancsolta a tömegnek, hogy térdeljenek le a földre.
14 És lőn, hogy miután letérdeltek a földre, Jézus magában felsóhajtott, és ezt mondta: Atyám, bánkódom Izráel háza népének gonoszsága miatt.
15 És miután e szavakat elmondta, ő maga is letérdelt a földre; és íme, imádkozott az Atyához, és nem lehet leírni azokat a dolgokat, melyeket imádkozott, és a sokaság, mely hallotta őt, bizonyságot tett erről.
16 És ily módon tesznek bizonyságot: Szem nem látott még, és fül sem hallott még ezelőtt olyan nagyszerű és bámulatos dolgokat, amint mi láttuk és hallottuk Jézust az Atyához beszélni.
17 És nincs oly nyelv, mely el tudja mondani, és nincs oly ember, mely le tudja írni, és emberi szív elképzelni, oly nagyszerű és csodálatos dolgokat hallottunk és láttuk Jézust beszélni, és senki nem képes elképzelni, mily nagy öröm töltötte be a lelkünket, amikor hallottuk őt értünk az Atyához imádkozni.
18 És lőn, hogy amikor Jézus bevégezte az Atyához intézett imáját, felkelt; de oly nagy volt a sokaság öröme, hogy az erőt vett rajtuk.
19 És lőn, hogy Jézus szólt hozzájuk, és megkérte őket, hogy keljenek fel.
20 És felkeltek a földről, ő pedig így szólt hozzájuk: Áldottak vagytok, a hitetek miatt. És most íme, teljes az örömöm.
21 És miután elmondta ezeket a szavakat, könnyekre fakadt, és a sokaság bizonyságot tett erről, és vette a kisgyermekeiket, egyenként, és megáldotta őket, és imádkozott értük az Atyához.
22 És miután ezt megtette, ismét könnyekre fakadt;
23 És a sokasághoz szólt, és azt mondta nekik: Nézzétek kicsinyeiteket.
24 És amint azok odanéztek, hogy lássák őket, az égre vetették a szemüket, és megnyílni látták az egeket, és angyalokat láttak a mennyből alászállni, mintha tűz közepén lettek volna; és lejöttek és körülvették ezeket a kicsinyeket, és tűz vette őket körül; és angyalok szolgáltak nekik.
25 És a sokaság látta, és hallotta, és bizonyságot tett; és tudják, hogy bizonyságuk igaz, mert mindannyian látták és hallották, mindenki maga; és mintegy kétezer-ötszáz lélek volt ott; és a sokaság férfiakból, és nőkből és gyermekekből állt.