1 És most lőn, hogy miután Jézus ezen mondandókat befejezte, körbejáratta szemét a sokaságon, és így szólt hozzájuk: Íme, hallottátok azokat a dolgokat, melyeket azt megelőzően tanítottam, mielőtt Atyámhoz felmentem. Aki tehát emlékezik ezen beszédemre, és meg is teszi őket, azt fel fogom emelni az utolsó napon.

2 És lőn, hogy amikor Jézus elmondta ezeket a szavakat, úgy látta, vannak közöttük néhányan, akik bámulnak és csodálkoznak, hogy mit vár ő tőlük Mózes törvényét illetően; mert nem értették azt a mondást, hogy a régi dolgok elmúltak, és minden dolog megújult.

3 És ő azt mondta nekik: Ne csodálkozzatok azon, hogy azt mondtam nektek, hogy a régi dolgok elmúltak, és minden dolog megújult.

4 Íme, azt mondom nektek, hogy betöltetett az a törvény, mely Mózesnek adatott.

5 Íme, én vagyok az, aki a törvényt adta, és én vagyok az, aki népemmel, Izráellel, szövetséget kötött; a törvény tehát énbennem betöltetett, mert én azért jöttem, hogy betöltsem a törvényt; annak tehát már vége.

6 Íme, nem semmisítem meg a prófétákat, mert ami nem töltetett be bennem, az bizony mondom nektek, mind be fog teljesedni.

7 És mert azt mondtam nektek, hogy a régi dolgok elmúltak, ezzel nem semmisítem meg azt, amit az eljövendő dolgokat illetően mondtak.

8 Mert íme, népemmel kötött szövetségem még nem teljesedett be egészen; a Mózesnek adott törvénynek viszont énbennem vége van.

9 Íme, én vagyok a törvény és a világosság. Tekintsetek rám, és tartsatok ki mindvégig, és akkor élni fogtok; mert aki mindvégig kitart, annak örök életet fogok adni.

10 Íme, megadtam nektek a parancsolatokat; tartsátok be tehát a parancsolataimat. És ez a törvény és a próféták, mert ők valóban bizonyságot tettek rólam.

11 És most lőn, hogy miután Jézus elmondta ezeket a szavakat, így szólt ahhoz a tizenkettőhöz, akit kiválasztott:

12 Tanítványaim vagytok; és világosság ennek a népnek, akik József házának egy maradéka.

13 És íme, ez örökségetek földje; és ezt az Atya adta nektek.

14 És az Atya sohasem adott nekem olyan parancsolatot, hogy ezt Jeruzsálemben testvéreiteknek megmondjam.

15 És olyan parancsolatot sem adott nekem soha az Atya, hogy Izráel házának más törzseiről beszéljek nekik, akiket az Atya kivezetett arról a földről.

16 Csak annyit parancsolt meg nekem az Atya, hogy ezt mondjam meg nekik:

17 Hogy más juhaim is vannak, amelyek nem ebből a nyájból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallani fogják hangomat; és lesz egy nyáj és egy pásztor.

18 És most, merevnyakúságuk és hitetlenségük miatt nem értették meg a szavamat; azt parancsolta tehát nekem az Atya, hogy ne mondjak nekik többet ezen dolgot illetően.

19 De bizony mondom nektek, megparancsolta nekem az Atya, hogy mondjam meg nektek, hogy gonoszságuk miatt lettetek elválasztva tőlük; gonoszságuk miatt van tehát az, hogy nem tudnak rólatok.

20 És bizony azt is mondom nektek, hogy a többi törzseket is az Atya választotta el tőlük; és gonoszságuk miatt van az, hogy nem tudnak róluk.

21 És bizony mondom nektek, hogy ti vagytok azok, akikről ezt mondtam: Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből a nyájból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallani fogják hangomat; és lesz egy nyáj és egy pásztor.

22 És ők nem értettek meg engem, mert azt gondolták, hogy a nemzsidók azok; mert nem értették meg, hogy a nemzsidóknak az ő prédikálásuk folytán kell megtérniük.

23 És nem értettek meg engem, amikor azt mondtam, hogy azok is hallani fogják a hangomat; és nem értették meg, hogy a nemzsidók, soha nem fogják hallani a hangomat – hogy csakis a Szentlélek által fogom magam kinyilvánítani nekik.

24 De íme, ti hallottátok a hangomat, és láttatok is engem; és az én juhaim vagytok, és azok közé számláltattok, akiket nekem adott az Atya.