1 De íme, sokan lesznek majd – azon a napon, amikor hozzálátok, hogy egy bámulatos művet tegyek közöttük, hogy megemlékezhessek szövetségeimről, melyeket az emberek gyermekeivel kötöttem, hogy másodszor is kinyújthassam kezemet feléjük, hogy visszahozzam népemet, akik Izráel házából valók;

2 És azért is, hogy megemlékezhessek az ígéretekről, melyeket neked tettem, Nefi, és atyádnak is, hogy meg fogok emlékezni magodról; és hogy magod szavai az én számból eljutnak majd a te magodhoz; és szavaim a föld széléig el fognak süvíteni, zászlóként népemnek, akik Izráel házából valók;

3 És mivel szavaim elsüvítenek – sok nemzsidó ezt fogja mondani: Egy Biblia! Egy Biblia! Van már egy Bibliánk, és nem lehet több Biblia.

4 De így szól az Úristen: Ó bolondok, lesz egy Bibliájuk; és az a zsidóktól ered, az én ősi szövetséges népemtől. És hogyan köszönik meg a zsidóknak a Bibliát, amit tőlük kapnak? Igen, mit képzelnek a nemzsidók? Vajon emlékeznek-e a zsidók kínlódásaira, és fáradozásaira és fájdalmaira, és szorgalmára énértem, hogy szabadulást hozzanak a nemzsidóknak?

5 Ó ti nemzsidók, megemlékeztetek-e a zsidókról, az én ősi szövetséges népemről? Nem; hanem megátkoztátok őket, és gyűlöltétek őket, és nem törekedtetek arra, hogy visszahozzátok őket. De íme, mindezen dolgokat a saját fejetekre fordítom vissza, mert én, az Úr nem feledkeztem meg népemről.

6 Te ostoba, aki ezt mondod: Egy Biblia, van már egy Bibliánk, és nincs szükségünk több Bibliára. Hogyan kaptatok volna Bibliát, ha nem a zsidók által?

7 Nem tudjátok, hogy egynél több nemzet van? Nem tudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek, teremtettem minden embert, és hogy megemlékezem azokról, akik a tenger szigetein vannak; és hogy én uralkodom fent az egekben és lent a földön; és én előhozom szavamat az emberek gyermekeinek, igen, méghozzá a föld minden nemzetének?

8 Miért zúgolódtok hát, mert hogy többet kaptok a szavamból? Nem tudjátok, hogy két nemzet bizonyságtétele bizonyíték nektek, hogy én Isten vagyok, hogy én az egyik nemzetről úgy emlékezem meg, mint a másikról? Tehát ugyanazon szavakat mondom az egyik nemzetnek, mint a másiknak. És amikor a két nemzet összeér, a két nemzet bizonyságtétele is összeér.

9 És ezt azért teszem, hogy sokaknak bebizonyíthassam, hogy én ugyanaz vagyok tegnap, ma és mindörökké; és hogy saját tetszésem szerint szólom szavaimat. És mert már egy szót szóltam, nem szükséges azt gondolnotok, hogy nem szólhatok másikat; mert az én művem még nincs befejezve; és nem is lesz, az ember végezetéig, sem attól az időtől fogva mindörökké.

10 Mivel tehát már van egy Bibliátok, nem szükséges azt gondolnotok, hogy az minden szavamat tartalmazza, se nem szükséges azt gondolnotok, hogy többet nem írattam le.

11 Mert minden embernek megparancsolom, keleten is és nyugaton is, és északon, és délen, és a tenger szigetein, hogy írják le a szavakat, melyeket nekik mondok, mert a megírt könyvekből fogom megítélni a világot, minden embert a cselekedetei szerint, aszerint, ami írva van.

12 Mert íme, szólok a zsidókhoz, és ők leírják azt; és szólok a nefitákhoz is, és ők leírják azt; és szólok Izráel házának más törzseihez is, melyeket elvezettem, és leírják azt; és a föld minden nemzetéhez is szólok, és azok leírják azt.

13 És lészen, hogy a zsidóknak meglesznek a nefiták szavai, és a nefitáknak meglesznek a zsidók szavai; és a nefitáknak és a zsidóknak meglesznek Izráel elveszett törzseinek szavai; és Izráel elveszett törzseinek meglesznek a nefiták és a zsidók szavai.

14 És lészen, hogy népemet, akik Izráel házából valók, összegyűjtik, haza, birtokolt földjeikre; és szavamat is egybegyűjtik. És meg fogom mutatni azoknak, akik szavam és népem ellen harcolnak, akik Izráel házából valók, hogy én Isten vagyok, és hogy szövetséget kötöttem Ábrahámmal, hogy örökre meg fogok emlékezni a magjáról.