1 Hallgassatok erre és halljátok meg ezt, Ó Jákób háza, akiket Izráel nevén neveznek, és akik Júda vizéből, vagyis a keresztelés vizéből jöttek elő, akik az Úr nevére esküsznek és emlegetik Izráel Istenét, de nem igazságban, se nem igazlelkűségben esküsznek!

2 Mégis a szent városból valónak nevezik magukat, de nem Izráel Istenére támaszkodnak, aki a Seregek Ura; igen, Seregek Ura az ő neve.

3 Íme, kezdettől fogva kijelentettem a korábbi dolgokat; és az én számból jöttek elő, és megmutattam őket. Hirtelen mutattam meg őket.

4 És ezt azért tettem, mert tudtam, hogy te makacs vagy, és vasizom a nyakad, és homlokod réz.

5 És már a kezdetektől kijelentettem neked; mielőtt bekövetkeztek, megmutattam neked ezeket; és attól félve mutattam meg, hogy különben azt mondod: Bálványom tette ezeket, és faragott képem, és öntött képem parancsolta ezeket.

6 Láttad és hallottad mindezt; mégsem jelented ki őket? És hogy új dolgokat mutattam meg neked ettől fogva, méghozzá rejtett dolgokat, és te nem tudtad őket.

7 Most teremtem őket, és nem a kezdetektől fogva, azon nap előtt sem jelentették azokat ki neked, mielőtt hallottad őket, különben azt mondanád: Íme, tudtam őket.

8 Igen, és nem hallottad; igen, és nem tudtad; igen, attól az időtől kezdve nem volt nyitva a füled; mert tudtam, hogy nagyon hűtlenül viselkednél, és vétkesnek hívtak anyád méhétől fogva.

9 Mégis, nevemért halasztom majd haragomat, és dicséretemért tartózkodom veled szemben, hogy ki ne vágjalak.

10 Mert íme, megtisztítottalak; a megpróbáltatás kemencéjében választottalak ki téged.

11 Önmagamért, igen, önmagamért fogom ezt megtenni, mert nem fogom megengedni, hogy nevemet beszennyezzék, és nem fogom másnak adni a dicsőségemet.

12 Hallgass rám, Ó Jákób, és Izráel, elhívottam, mert én vagyok ő; én vagyok az első, és én vagyok az utolsó is.

13 Kezem fektette le a föld alapzatát is, és jobb kezem feszítette ki a mennyeket. Szólítom őket, és együtt felállnak.

14 Mindannyian, gyűljetek össze, és halljátok; közülük ki jelentette ki nekik ezeket a dolgokat? Az Úr szerette őt; igen, és betölti szavát, amit általuk jelentett ki; és kedve szerint cselekszik Babilóniával, és karja lesújt a káldeusokra.

15 És még, mondja az Úr; én, az Úr, igen, én szóltam; igen, én hívtam el, hogy kijelentse, én hoztam őt, és ő sikeressé teszi az útját.

16 Gyertek közel hozzám; nem titokban szóltam; a kezdetektől fogva, attól az időtől fogva, hogy kijelentették azt, én szóltam; és az Úristen és az ő Lelke küldött engem.

17 És így szól az Úr, Megváltód, Izráel Szentje: Én küldtem őt, az Úr, a te Istened tette ezt, aki javadra tanít, aki azon az úton vezet, amelyen járnod kell.

18 Ó, bár hallgattál volna parancsolataimra – akkor békességed olyan lett volna, mint a folyó, és igazlelkűséged, mint a tenger hullámai.

19 Magod is olyan lenne, mint a homok; bensőd ivadékai, mint annak fövénye; neve nem lett volna sem kitörölve, sem kivágva előlem.

20 Menjetek ki Babilóniából, meneküljetek a káldeusoktól, éneklő hanggal jelentsétek ki, mondjátok ezt, hangoztassátok a föld végéig; mondjátok: Az Úr megváltotta szolgáját, Jákóbot.

21 És nem szomjaztak; a sivatagokon át vezette őket; a kősziklából vizet fakasztott nekik; a kősziklát is meghasította, és víz ömlött ki belőle.

22 És annak ellenére, hogy mindezt megtette, és még nagyobbakat is, nincs békesség, mondja az Úr, a gonoszoknak.